Van-e csodásabb a szerelemnél? Spoiler: Igen, van

Van-e csodásabb a szerelemnél?

Nagyon egyszerűen megválaszolva, igen van. A Hála. 

Hálásnak lenni valakinek azt jelenti, hogy sem magadat, sem a másik embert nem ítéled meg. Ha hála van benned, akkor is tudsz hálás lenni a többi embernek, ha éppen kedvesek, boldogok, szomorúak, mérgesek vagy bármilyen más állapotot “választanak”.

A szerelemmel kapcsolatban mindig felmerül az ítélezés. Megjelennek az elvárások azt illetően, hogy milyennek kellene lenned, vagy mit kell tenned, hogy a másik ember iránti szerelmedet kifejezd: “ Ha szeretnél, akkor megtennéd ezt nekem”, “ Ha szeretne, akkor csak egy szál vörös rózsát vett volna, nem egy tucatot”. A szerelemnek trilliónyi definiciója van. Ugyanúgy szereted a családodat, mint a macskádat? Vagy a barátaidat ugyanúgy szereted talán, mint a szeretteidet? Még a feltétel nélküli szeretet érzésekor is “döntést kell hoznod”, hogy valóban tudsz-e feltétel nélkül szeretni. 

Mi lenne akkor, ha valójában nem a “szerelem” érzését keresnénk egymás között?

A kulcsa következő ahhoz, hogy hogyan építs intimitást a partnereddel, előszöris önmagaddal ápolj intim kapcsolatot. Öt alkotóeleme van az intimitásnak - a hála (amiről már volt szó), a megbecsülés, a bizalom, a megengedés és a sebezhetőség. Ahhoz, hogy olyan kapcsolatban legyél, ami valójában hozzájárul az életed emeléséhez, az intimitás öt alkotóelemének megteremtése szükséges önmagad számára és a partnereddel közösen is. 

Egy intim kapcsolatban, minden egyes egyén tiszteli önmagát annyira, hogy képes legyen azt tenni, ami számára helyes. Tiszteled a másik embert, és figyelembe veszed. Képes vagy megengedni, hogy azt tegye, ami neki megfelelő, és ezt ítélkezés nélkül, és anélkül engeded meg, hogy mást várnál el tőle, mint aki ő valójában. Ez azt jelenti, hogy megbízol a másik emberben, hogy pontosan az legyen, aki valójában, nem az, akit kívánsz, vagy akarsz, hogy legyen.

A bizalom, valamint önmagad és társad tisztelete mellett megengedésben szeretnél lenni a társaddal kapcsolatban, hogy ne ítéld meg jóként vagy rosszként a választásait, gondolatait vagy hitrendszereit.

A megengedés az, amikor minden csak egy érdekes nézőpont. Megengeded a másik embernek, hogy megtartsa a saját nézőpontját, és nem érzed annak szükségét. hogy kritizáld. Kritika alapja az ítélkezés - ‘Úgy akarom tenni, ahogyan én látom jónak”. Megengedésben nem próbálod megállítani a partneredet, hogy tőled különbözhessen. Van egy életed, és megengeded a társadnak is, hogy legyen saját élete.

A kapcsolatok másik alkotóeleme a sebezhetőség. Sok ember félreérti, hogy a sebezhetőség mi is valójában. A sebezhetőség azt jelenti, hogy teljesen jelen vagy falak nélkül magaddal, és azzal is, aki előtted van. A fal használatának egyik példája az lehet, amikor a partnered mérges. 

Milyen gyakran emelünk mi emberek akár automatikusan falakat egymás közé, vagy keményítjük meg magunkat harcra készen állva? Ha hajlandó vagy felismerni, hogy ez az amit teszel, és erre váltasz: “ Tudod mit? Nem fogom itt felemelni a falaimat, leengedem őket, és beengedem ezt nézőpont nélkül”. Csodálatos, hogy a másik ember milyen hamar kiereszti majd az ősszes gőzt! Mindez azért van, mert nincsen már fal, amit döngethet.  

A sérülékenység megengedése nem azt jelenti, hogy a védelmi rendszerünk mögé vonulunk, vagy elhárítjuk a valódi kommunikációt sértődékenységgel, ítélettel vagy visszahúzódással.