Hogyan lazulj bele a létezésbe – Dr. Dain Heer
Egyszerűen van olyan néha, hogy szükséged van arra, hogy visszavonulj a barlangodba és csináld, amit csinálsz.
Azt hiszem, sokan közülünk rosszá tesszük magunkat ezért, amikor vissza akarunk vonulni.
Éjszakára ki szoktam kapcsolni a wifit és amikor ma reggel bekapcsoltam a telefonom, 148 WhatsApp chat volt, amire válaszolnom kellett volna.
Úgy voltam vele, hogy: „Azta, na ezt nem! Nem fogom ezt csinálni!”
Imádom az embereket ezekben a chatekben, imádom minden kapcsolódásomat, viszont van, amikor térre van szükségünk saját magunk számára.
Térre van szükségünk, hogy megtudjuk, hogy valahogy kitaláljuk, mi igaz számunkra,
mi lett más számunkra.
Mert ha a változás útját járod, akkor egyfolytában változol. Azt kell mondjam, hogy az idő 90%-ában olyan, hogy: „Igen, változunk. Gyerünk, haladjunk!”
És valahány százalékban pedig olyan, hogy: „vissza kell vonulnod”.
Ami nem annyira azt jelenti, hogy visszavonod az energiádat, inkább csak az, hogy térre van szükséged magad számára.
Mikor csináltál ilyet utoljára?
Ha olyan vagy, mint legtöbbünk, akkor ott vagy ezeken a különböző csatornákon,
különböző formákban, bármik is legyenek ezek és úgy érzed, hogy:
„Nos, hogyha nem válaszolok, akkor az emberek túllépnek rajtam.”
„Ha nem kapcsolódom, akkor az emberek nem fognak kedvelni.”
„Ha nem küldöm el a legjobb mémemet, akkor...”
De tényleg, miért csináljuk mindezt?
Remélem, hogy azért csináljuk, mert bulis, mert jó érzés az, hogy kapcsolódunk másokhoz és azért is, mert jó, hogy hozzájárulás vagyunk másoknak.
Nos, kezdek költői lenni, vagy nem is költői, csak egyszerűen magányos, ha azt mondom: „Mi van, ha rendben van az, ha kiveszel egy napot, talán kettőt vagy hármat,
vagy az én esetemben négyet-ötöt?”
Mintha meg kellene érezned a határaidat.
Olyan, hogy: „Mi igaz számomra most, a világ változik, én is változom, minden változik, mi igaz nekem?”
És amikor mégis kapcsolódsz, mi van, ha ilyenkor azt teszed ki, ami valóban igaz számodra?
Azt, ami számodra tényleg csodás és fantasztikus?
Csak annyit akartam mondani: „Hé, egy pillanatra álljunk meg, és lazuljunk el!”
Lazuljunk el, és lazuljunk bele az önmagunkként létezésbe, nem abba, hogy: „Ó, istenem, annyira lusta vagyok!”
Mi van, ha belelazulhatunk egy kicsivel több pihenésbe mindannyiunk számára.
Ez az, amiről beszélni akartam, ami jóval tovább tartott, mint szerintem kellett volna, de remélem, hogy átment az üzenet, remélem, hogy érted a gondolatot.
És... köszönöm!
Még egy dolog, mi van, ha te, igazán önmagadként létezve, bármi is legyen az, mert lássuk be, a legtöbbünknek fogalma sincs róla, amíg el nem kezdjük tényleg felfedezni, az az ajándék, az a változás és az a lehetőség vagy, amire ennek a világnak szüksége van?
Forrás: https://www.youtube.com/watch?v=kah8ao8QWFI&list=PLbCrFBZ9ef8KjixrzqHvWaiB-4nFEm1YP&index=89