Ideje elengedni az ítélkezést?

Ideje elengedni az ítélkezést?

 

Írta: Access Consciousness blog 2012

 

Az egyik legnagyobb korlát, amelyet bármelyikünk leküzdhet, az az ítélkezés és ez az egyik legnehezebben leküzdhető is. 

 

„Minden ítélet megakadályozza, hogy bármi, ami nem egyezik ezzel az ítélettel, megjelenjen az univerzumban” – mondja Gary Douglas, az Access alapítója és bestseller-író. "Minden ítélet szög a koporsódban."

 

Az ítélet valóban egy nagyon ingoványos talaj. Az egyik csapda, amelybe a spirituális beállítottságú és egyébként jó szándékú emberek esnek, az, hogy tévesen azonosítják a „negatívnak” ítélt kijelentéseket, miközben nem veszik észre, hogy a „pozitív” kijelentések is lehetnek ítéletek.

 

Létezhet-e pozitív és negatív ítélet ítélkezés nélkül? Ha minden csak egy érdekes nézőpont, lehet bármi pozitív vagy negatív? Milyen könnyen eshetünk ítélkezésbe, amikor megpróbálunk nem ítélkezni?

Hogyan lehet ítélkezni megfigyelésből?

Az ítéletek gyakran abból fakadhatnak, ha megfigyeljük, mi is történik valójában. Ami ítéletté változtatja őket, az az érzelmek és érzések intenzitása, amely ehhez a megfigyeléshez kapcsolódik. A különbség megállapításának egyik módja annak észrevétele, hogy a kijelentés könnyűnek vagy nehéznek tűnik. Ha könnyűnek tűnik, akkor a megfigyelés igaz; ha nehéznek érzed magad, vagy sok érzelem vagy erő kapcsolódik hozzá, akkor az ítélet.

 

Az emberek gombjait erősen nyomkodó megfigyelések egyik példája az a megfigyelés, hogy valaki gonosz. A szótár ezen kijelentést úgy határozza meg, mint „nem hajlandó adni vagy megosztani”, illetve „barátságtalan, rosszindulatú vagy igazságtalan”. Léteznek gonosz emberek. Ismersz néhányat? Az a személy, aki felveszi az asztalon hagyott borravalót, amikor kilép az étteremből, vagy valaki, aki mindent megtenne, hogy valami kegyetlen vagy rosszindulatú dolgot tegyen valaki mással pusztán a szórakozásból? Ezeket az embereket aljasnak nevezni annyi, mint leírni a viselkedésüket. Ha érzelem nélkül csinálod, akkor ez egy megfigyelés.

 

Mégis sokan – talán a legtöbben – olyan sok ítélettel rendelkeznek magáról az aljasságról, hogy azt feltételezik, hogy ítéletnek kell lennie, mert annyira „negatív”. Már az is, ha az átlagot negatívnak nevezzük, az ítélet. Annak elismerése, hogy egy valóban aljas ember gonosz, nem kell ítéletnek lennie.

 

Az ilyen jó szándékú emberek gyakran megpróbálnak elbújni a mondás mögé: „Nincs aljas ember, csak aljas viselkedés van”. Könnyűnek érzed? Ha nehéznek érzed magad, hazugság van benne. Bármennyire is nehéz megérteni, valójában vannak emberek, akik úgy döntenek, hogy gonoszak, egyszerűen azért, mert megtehetik.

 

Miért kell ilyen kellemetlenségeken töprengeni?  Az aljasságról való gondolkodás nem vonz magához aljasságot? Pontosan ez a vonakodás, hogy ítélkezés nélkül nézzen az aljasság rosszindulatú minőségére az, amiről Douglas beszélt, amikor kijelentette, hogy bármilyen ítélet, amit meghozol, korlátozza azt, amit elfogadhatsz.

 

Ha kitartasz az aljasság megítélése mellett, azt üzened az univerzumnak: „Itt tilos az aljasság”. Kicsit sem tartod távol az aljasságot az életedből, ha ezt az üzenetet elküldöd az univerzumnak, csak kizárod a tudatosságodból. Ha távol tartod a tudatosságtól, az végül úgy fog megjelenni, hogy elvakít az aljasság – pontosan azért, mert azt mondtad az univerzumnak, hogy nem vagy hajlandó elfogadni. Az univerzum szokás szerint teljesíti kérésed – de lehet, hogy a kérésed nem a legjobb érdeked szolgálta.

 

Ha viszont hajlandó lennél elfogadni az aljasságot, akkor képes lennél arra, hogy ezt előre elfogadd, és ennek megfelelően dönts. A tévhitek arról, hogy mit is jelent valójában az elfogadás, megakadályozhatnak ebben. Az elfogadás nem azt jelenti, hogy bármit is meg kell ölelned. Ez pusztán azt jelenti, hogy hajlandónak kell lenned tudatában lenni, és megengedni, hogy az univerzumon áthaladjon anélkül, hogy nézőpontod (vagy ítéleted) lenne róla.

 

Mi a helyzet a pozitív kijelentésekkel? Hogyan lehetnek ítéletek? Ugyanolyan könnyen, mint a negatívak! Ne feledd, hogy a negatív vagy pozitív címkét bármihez ragasztani maga az ítélet. Szinte minden kijelentés, bármi, ami valójában nem végződik kérdőjelre, ítélet.

 

Vegyük például azt a következtetést, hogy „A barátom ilyen és olyan”. Hogy lehet ez ítélet?  Ez egy ítélet, mert aktiválja saját nézőpontunkat, miszerint az a személy, akiről azt a következtetést vonjuk le, hogy a barátunk, úgy fog viselkedni velünk szemben, ahogy mi tennénk a barátainkkal – más szóval, hogy ők a saját barátunk definíciója szerint fognak cselekedni. (A definíció szerinti definíció egyben korlátozó is!)

Ha abból az ítéletből cselekszünk, hogy valaki a barátunk, akkor tudni fogjuk, mikor készül hátba szúrni? Mi nem tennénk ezt a barátainkkal, akkor miért is jutna eszünkbe, hogy megtennék velünk? Az az ítélet, hogy ők a barátunk, visszatart minket attól, hogy tudatában legyünk. Több tudatosságunk lenne, és így több választási lehetőségünk, ha inkább a kérdésben élnénk, és olyasmiket kérdeznénk, mint: „Ki lesz ez a személy ma?”

 

Van még egy csapda, amelybe eshetünk, amikor megpróbáljuk kiszabadítani magunkat az ítélet által teremtett korlátok kötelékei közül. Az ítélkezés megszüntetésére és elkerülésére irányuló vágyunkban olyan érzékenyekké válhatunk, hogy minden megfigyeléstől összerándulunk, mintha ítélet lenne. Annyira hozzászoktunk ahhoz, hogy az egész világot az ítélet szemüvegén keresztül észleljük, és amit ebből a valóságból tanultunk, hogy mindent ítéletnek látunk, még akkor is, ha megpróbálunk megszabadulni az ítélettől. Ez ahhoz vezet hogy félreértünk olyan valakit is, aki valójában nem az ítéletből származik.

 

Ha a nem ítélkező emberek egyikét, aki valóban megfigyel, megjegyzi, hogy valaki „aljas” vagy bármi más, amit nem szeretünk, vagy negatívnak ítéljük meg, vagy annyira túlérzékenyek lehetünk az ítéletekre, hogy el is hisszük. A viselkedés vagy létállapot ártalmatlan leírása is ítélet.

 

Hogyan szakíthatnánk meg szokásainkat, és hogyan szabadulhatnánk ki az ítélet számos csapdájából? Emlékeztető, hogy minden csak egy érdekes nézőpont, az egyik kiút az ítélkezésből. Ha semmi sem fontos vagy jelentőség teljes, ha egyetlen nézőpont sem számít, akkor az ítélet nem fog ránk ragadni.

 

Azt is észreveheted, hogy az elmondottak nehéznek vagy könnyűnek tűnnek. Az ítélet soha nem az igazság (most már van egy fogalmad!), így minden, ami ítélet, szükségképpen nehéznek kell, hogy tűnjön. A legtöbb érzelemmel kimondott dolog egyben ítélet is. (Ez azt jelentheti, hogy az érzelem ítélet? Ezt egy másik nap története.) Bármi ami könnyűnek és nem ragadósnak érződik, igaz rád most, ebben a 10 másodpercben.

 

– Ó, micsoda furcsa hálót szővünk, amikor az ítélkezést megtévesztésre használjuk. Nem lehet, hogy magunkat tévesztjük meg leginkább?

 

Fordította: www.ragyogjbelulrol.hu

Forrás: https://www.access-consciousness-blog.com/2012/03/is-it-time-to-let-go-of-judgment/

Ha megismerkednél az Access Consciousness eszközeivel várlak szeretettel Budapesten a 11. kerületben!

( 4 napos Alapozó tanfolyam, Access Bars egyéni kezelés és tanfolyam, Access Testkezelés egyéni kezelés és tanfolyamok)

Az aktuális programokat itt találod (kattints) https://ragyogjbelulrol.hu/idopontok-es-arak