Megengedésben lenni kontra elfogadásban lenni – Dr. Dain Heer

Megengedésben lenni kontra elfogadásban lenni – Dr. Dain Heer

Ha láttad már Dain bármelyik videóját, akkor tudod, hogy beszélni szokott erről a megengedésnek nevezett dologról, ami az, ahol minden csak egy érdekes nézőpont.

 

Amikor megengedésben vagy, akkor nem igazodsz és egyetértesz, ami a pozitív polaritás.

Az igazodás és egyetértés az, hogy: „Igen, ez valós, ez a valóság!” És nem is állsz ellen és reagálsz, ami pedig a negatív polaritás, ami az, hogy harcolsz valami ellen.

 

Például, ha valaki azt mondja, hogy: „Bunkó vagy!”

A megengedés az, hogy: „Oké, bunkó vagyok!

Megértem, hogy neked ez a nézőpontod.” Nincs rajta töltés.

 

A megengedésben az történik, hogy nincsenek fent a falaid és a korlátaid és úgy jutsz el oda, hogy leengeded a falakat és korlátokat.

Leengeded az összes olyan cuccot, amit ellenállásra és reagálásra használsz és csak átengeded.

 

A megengedésben valaki azt mondja, hogy: „Bunkó vagy!”

Te pedig csak hagyod, hogy átmenjen az energia, anélkül, hogy beléd akadna és olyan, hogy: „Oké, értem, hogy neked ez a nézőpontod, oké, rendben!”

 

Olyan, mintha valaki megpróbálna megütni egy pillecukrot.

Nem tudsz megütni egy pillecukrot, mivel a pillecukor azt mondja: „Hi-hi!”

Próbáld megütni a pillecukor-embert, csak annyit mond: „Hi-hi-hi!”

 

Ha ránézünk erre: ahhoz, hogy belemenjünk az ellenállásba és reagálásba és ez az, ahol ez a beszélgetés életbe vágó lesz, hogy nagyon sok minden van az életünkben, aminek ellenállunk, ellenállunk egy csomó embernek, ellenállunk egy csomó elképzelésnek.

 

Az ellenállás és a reagálás pedig együtt járnak. Amikor ellenállásban vagyunk, akkor reagálunk rá, reagálunk az adott dolog ellen. A másik dolog pedig, amit tanítottak nekünk, hogy ahhoz, hogy ne tegyünk valami olyat, vagy ne legyünk valami olyan, amit valaki másnál látunk...

Ahhoz, hogy ne tegyünk olyasmit, amit valaki másnál látunk, hogy teszi vagy létezi,

azt hisszük, hogy azáltal kerülhetjük el, ha harcolunk ellene.

Mint például, ha olyan apád volt, aki teremtett valami olyat, amit nem szeretnél az életedként. Azt hiszed, hogy úgy kerülheted el, hogy az legyen az életed, ha harcolsz ellene, ami pedig az ellenállás és reagálás.

Valójában pedig úgy kerülhetjük el, hogy megengedésbe kerülünk vele.

 

Mit teszünk?

 

Annyira hozzászoktunk ahhoz, hogy olyan világban éljünk, ahol azt hisszük, úgy teremtünk változást, ha harcolunk valami ellen, de ha valami ellen harcolsz, akkor le kell menned annak a szintjére, aki vagy ami ellen harcolsz, ahhoz, hogy próbáld megváltoztatni, ami téged is levisz arra a szintre.

Van egy másik lehetőség is, amit megengedésnek hívnak, ahol nagyobbá válsz ennél.

Leengeded a falaidat és a korlátaidat és használhatod ezt az eszközt:

 

„Érdekes nézőpont, van egy ilyen nézőpontom”.

 

Amit megtehetsz most rögtön, hogy fogj valami olyat, ami felzaklatott a világodban, valamit vagy valakit, aminek/akinek még mindig ellenállsz.

Valami zaklatottságot, a zaklatottság energiáját, ami még mindig a világodban van az elmúlt napokból, vagy talán az elmúlt hétről, amitől még nem tudtál megszabadulni.

Engedd le a falaidat és korlátaidat, itt jön be a te választásod, engedd le a falaidat és korlátaidat, engedd le a falaidat és korlátaidat.

 

Oké, meg is vagyunk.

 

Ugye, hogy jobb érzés?

 

Nem érzed magad máris még jobban önmagadnak?

 

Mert a harc nem a természetes állapotunk, az ellenállás nem a természetes állapotunk, a reagálás nem a természetes állapotunk.

 

Valójában a megengedés az.

 

Sokkal inkább olyanok vagyunk, mint az állatok és a növények, a kis rovarok és a madarak és az összes ilyen dolog.

 

Engedd le a falakat és korlátokat, ami még inkább önmagad érzetét adja és most bármi is az az energia, csak fogd meg és mondd azt: 

 

„Érdekes nézőpont, van egy ilyen nézőpontom.”

 

Rendszerint már egyetlen alkalomtól is változik, amikor tényleg le vannak engedve a falaid és a korlátaid.

 

Még egyszer: „Érdekes nézőpont, van egy ilyen nézőpontom.”

 

És rendszerint újra változik az energia.

 

És újra: „Érdekes nézőpont, van egy ilyen nézőpontom.”

 

„Érdekes nézőpont, van egy ilyen nézőpontom.”

 

„Érdekes nézőpont, van egy ilyen nézőpontom.”

 

Mi történt vele?

 

A legtöbb embernél nagyjából három, esetleg hat-hét ismétlés után, amikor onnan teszik, hogy először leengedték a falakat és korlátokat és tényleg azt választják, hogy: „Most valami mást fogok kapni!”

 

„Érdekes nézőpont, van egy ilyen nézőpontom.”

 

Ez egy gyönyörű módja, hogy másképp járjunk-keljünk a világban és annak is, hogy megváltoztassunk olyasmiket, amik felzaklatnak, amivel tényleg azt választjuk, hogy megváltoztassuk.

 

„Milyen választásod van a változásra, amit még nem választottál?”

 

Ezzel együtt aztán harcolni próbálunk azért, hogy bizonyítsuk, hogy igazunk van, valaki vagy valami más pedig téved.

 

De ilyenkor ismét beragadunk a harcba és vajon nem ezt látjuk mindenütt a világunkban?

 

Mindannyian ezt tanultuk meg, hogy így megy ez: „Attól kapom meg önmagamat, ha harcolok ellened!” „Attól kapom meg önmagamat, ha harcolok ez ellen.” „Attól kapom meg önmagamat, ha harcolok más emberek, más elképzelések és más színek ellen.”

„Te piros vagy, én meg kék, harcolni fogok...” Olyan, hogy... elég ebből! Vessünk véget a harcnak.

Ez a megengedés, és vedd észre, hogy már csak miközben beszélek erről,

sokatokból azt váltja ki, hogy: „Ahhh!”

Úgy érzed, hogy tudsz mélyen lélegezni, mert ez az, ami valójában igaz számodra.

 

Beszéljük a megengedés lájtos verziójáról, ami valójában az elfogadás.

Az elfogadás jobban hangzik, mint a harc, és mint az ellenállás és reagálás, de valójában az elfogadás olyan, mintha fognánk a pozitív polaritását az igazodásnak és egyetértésnek, valamint a negatív polaritását az ellenállásnak és reagálásnak, amelyekhez mindannyian tudunk kapcsolódni.

Az elfogadásról azt hiszed, hogy jobban csinálod, mert csak egyetértesz és igazodsz és nem ellenállsz és reagálsz.

 

Itt van a probléma, hogy amikor igazodsz és egyetértesz a valósággal, akkor azt a valóságot valóságként teremted meg, valósként teremted meg.

Az egyik dolog, amit évek óta mondunk az Accessben, hogy úgy teremtődik egy valóság, hogy két vagy több ember igazodik és egyetért abban a nézőpontban, hogy: „ez a valóság”!

Például nemrégiben dolgoztam valakivel, akinek problémája volt valakivel az életében, akivel igazán törődött.

Ott volt egyfajta folyamatosan fennálló zaklatottság. Azt mondtam neki: „Milyen lenne, mi lenne a valódi megengedés?”

Mire ő: „Micsoda?”  

Mire én: „Nos, valójában jelenleg elfogadásban vagy.” 

Azt mondta: „Várj egy percet. Szerintem megengedésben vagyok!

Már nem állok neki ellen. Nem állok ellen annak, akiként ő létezik, és annak, ahogyan a helyzet megjelenik.” 

Erre én: „Tudom, de igazodtál és egyetértettél azzal, hogy ez az egyetlen helyzet, ami megjelenhet, így kivetted magad abból, hogy harcolj, hogy harcolj őellene és hogy harcolj a helyzet ellen.

Viszont igazodtál és egyetértettél azzal, hogy ez a helyzet, és ez a valóság és ez beragaszt téged.”

Mire ő: „Ó, te jó ég! Ez annyira más, mint bármi, amire valaha is ránéztem.”

Tehát azt mondtam: „Mi lenne itt a valódi megengedés?”

Mire ő: „Szerintem fogalmam sincs.”

Erre én: „Tudom, ezért kérdezem.” Mert bármikor, amikor felteszel egy kérdést, akkor valójában eljuthatsz ahhoz az éberséghez, ha megengeded magadnak, hogy annyira sebezhető legyél és leengeded a falakat és korlátokat, hogy érzékeld annak a másfajta éberségét, hogy hogyan lehetnének a dolgok.

És minden, amit teremtünk és minden, amit megváltoztatunk az életünkben és kapcsolatainkban, valójában ebből a térből történik, ahol megengedünk egy másfajta lehetőséget.

Mert ebben a gyönyörű univerzumban, amelyben élünk, végtelen, szó szerint végtelen lehetőség van.

Ezt még a tudomány is megerősíti.

Ó, te jó ég!

Megkértem őt, hogy engedje le a falait és korlátait, ő megtette, majd azt mondtam:

„Most nézzünk rá onnan, ahol nincs többé igazodás és egyetértés, ami az elfogadás és nincs ellenállás és reagálás, ami a harc, hanem valódi megengedés van.”

Ránézett, és azt mondta: „Ó, te jó ég, nem is tudom, hogy mondjam, de van itt egy tér, ami nem volt itt ezelőtt. Ezelőtt ő csinálta a saját összehúzódottságát, én is csináltam a saját összehúzódottságomat, hogy elkerüljem az ő összehúzódottságát és elkerüljem azt, hogy harcoljak az ő összehúzódottságával, ezért elkülönültem.

Most rájöttem, hogy tényleg lehetek megengedésben és megengedhetem neki, hogy azt válassza, amit választ. 

De innen azt is megkérdezhetem, hogy: „Mi más lehetséges, amire még sosem gondoltam?” 

Amit most kaptál, az egy nagyon dinamikus rövid kurzus arról, hogy megváltoztathatod azokat a konstrukciókat és elképzeléseket, ahogyan mindenhez viszonyulsz, ha választod.

 

Mi van, ha te, igazán önmagadként létezve, akként a megengedésként, amiként választhatod, hogy

létezz, amit talán senki más nem hajlandó választani, az az ajándék, az a változás és az a lehetőség vagy, amire ennek a világnak szüksége van?

 

Forrás: https://www.youtube.com/watch?v=D1tr_TdylpE&list=PLbCrFBZ9ef8KjixrzqHvWaiB-4nFEm1YP&index=94

Ha megismerkednél az Access Consciousness eszközeivel várlak szeretettel Budapesten a 11. kerületben!

( 4 napos Alapozó tanfolyam, Access Bars egyéni kezelés és Access Bars tanfolyam, Access Testkezelés egyéni kezelés és Access Testkezelés tanfolyamok)

Az aktuális programokat itt találod (kattints) https://ragyogjbelulrol.hu/idopontok-es-arak